Tájház

Cím: 3921 Taktaszada, Petőfi u.36.sz.
Működtető: Községi Önkormányzat
Nyitva tartás: A Tájház megtekinthető Daruka Józsefné, 3921 Taktaszada, Petőfi u. 60/A (Tel: 70/342-36-64 ) alatti lakossal előre egyeztetett időpontban.
A múlt nyomában - példaképek a mindennapokban „História nap” 2015»

A település fő utcáján lévő tájház 4 helyiségében megtekinthetők a község múltjának tárgyi eszközei. Az idelátogatók a faluban összegyűjtött a régi falusi életet felelevenítő háztartási eszközöket, bútorokat, szőtteseket, hímzett terítőket, a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben használt szerszámokat ismerhetik meg.Tájegységeket idéző terítők, párnák falvédők, horgolások kaptak helyet a régi sifonokban. Fazekas mesterek mesterművei díszítik a ház helyiségeit. Az épület vert falból készült. Az Önkormányzat az épületet 2000. évben blokkból újjá építtette. Az 1900-as évektől az épületet több család is folyamatosan lakta: Bodnár Dobai Éliás Vajtó Bertalan családja Az utolsó tulajdonos 1910-ben született, és 1991-ben halt meg. 1957-ben költözött ebbe a Petőfi Sándor utcai lakásba, feleségével Pásztor Juliannával. 1989-ig élhették a családias hangulatot 5 gyermekükkel: András Margit Ilona Piroska Bertalan Ennek a lakásnak az udvarán tartották a hagyományos lakodalmát Piroska nevű gyermeküknek. Az udvar végében annak idején sertés ólak voltak, és istálló a jelenlegi kamra helyén. Akkoriban a kamra a kis szoba mellett volt, melyben termény demizsonok zsákok, asztal, kosarak találták meg helyüket. Nagyon becses volt a konyhában az akkori sparhet, ma már csikós sparhet helyettesíti. Az első szobában az ablakok között Berti bácsi édesapjának a fotóját láthatjuk. A szekrény oldalán katonakabát idézi a múlt emlékeit, melyet szibériai fogságban hordott 1944-1947-ig. Fogsága után Szerencsen a malomban dolgozott Golderger Józsefnál. Földművelésből éltek valamint kosárfonásból. Az első szobát tisztaszobaként használták, majd a sok gyermek mindennapjaival belakta. Sok éven keresztül búcsúsok állították fel sátraikat e lakás előtt. A gyerekek kukoricamuzsikával csutkából épített házikókkal játszottak. A tájház tetőszerkezetét 2000. évben Fábián István és fia nádmunkával fedte be. Mára már elmondhatjuk, sok lakos adott tárgyakat, hagyatékokat pl.: Tomko bácsi asztalos mesterségének tartozékai, Léhi Ferencné szent képei, Murányi Józsefné hagyatékai, tárgyi eszközei, melynek Vajtó János Zsolt asztalos mester készített polcot 2011-ben. A tájházat a Mozgás az Egészségért csoport és az Önkormányzat által foglalkoztatott közmunkások tartották rendben. 2012-ben a Receptklubbosok átvállalták a tájház rendben tartását. 2017.07. hónaptól a takarítást a Kreatív Hobby Klub végzi. Tetőrestaurálási munkákat végeztek 2011. november 12-én, melyet Filep András polgármester úr finanszírozott, és a munkálatokat Prém József, balmazújvárosi nádmester készített. A tájházat előre bejelentett időpontok alapján látogatják az érdeklődők.

Évek folyamán a fenntartó Önkormányzat vonatkozásában sok változás történt.
Lakosok és látogatók számára a berendezési tárgyak elhelyezései több módosítást eredményezett. Az érdeklődésre való tekintettel még több tárgyi eszköz került elhelyezésre.
A Tájházdokumentumok biztosítják a látogatók számára a folyamatosan érkező felajánlott tárgyak, eszközök bemutatását.
Összességében elmondható, hogy a tudatos tervezés eredményeként fokozottan bővül a múlt értékének bemutatása.
Egy - egy adakozó életének bemutatása.
Igény szerint az érdeklődők tájékoztatására nyitjuk ki a Tájházat.

Bemutatkozások:

1.TOMKÓ MIHÁLY Életút:
Asztalos mester, görög katolikus vallású.

Született: SÁROSPATAK, 1908. MÁRCIUS 31.
Anyja neve: Ferencsik Mária
Állandó lakhelye: 3921. Taktaszada, Dózsa utca 19.
Bejelentés dátuma: 1949. NOVEMBER 7.
Elhalálozott: Taktaszadán, 2001. OKTÓBER 31.-ÉN

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT: TAKTASZADÁN 1942. MÁRCIUS 14.-én

FELESÉGE: TOMKÓ MIHÁLYNÉ
Született: NAGY ILONA háztartásbeli római kat. v.
Születési helye: TAKTASZADA, 1922. JÚNIUS 5.
Anyja neve: Varga Rozália
Elhalálozott: ENCS, 2008. MÁJUS 23.

Házasságukból két gyermek született:
TOMKÓ ILONA (jelenleg Szabó Zoltánné):
Születési helye, ideje: TAKTASZADA, 1944. MÁJUS 16.
Lakóhelye: 3915. TARCAL, MÓRICZ ZSIGMOND UTCA 29/1.

TOMKÓ KATALIN (jelenleg Bodnár Istvánné):
Születési helye, ideje: TAKTASZADA, 1948. SZEPTEMBER 4.
Lakóhelye: 3881, ABAÚJSZÁNTÓ RÁKÓCZI ÚT 121.

2.PANDI MIKLÓS Életút:

Pandi Miklós szülőföldje a Felvidék, ahol 1923. július 15-én született. Szülőfaluja a Zemplén megyei Bacska község volt.

A felvidéki területre gyerekkorának időszakában is már a történelmi változások voltak jellemzők. Már a polgári iskolát is csehszlovák és magyar államiság alatt végezte. Három évet 1938-ig csehszlovák állampolgárként, majd az 1938-as területrendezést követően magyar állampolgárként végezte Királyhelmecen.

A polgári iskolát követően jól tanuló diákként elsősorban szülei ambicionálására, és a falujában élő korábban Sárospatakon végzett lelkipásztor diákélményeit hallgatva úgy döntött, hogy tanulmányait Patakon a Református Líceum és Tanítóképzőben folytatja.

Patakot rendkívül szerette, kedves, kedvenc városa volt. A kisváros, amelynek lüktetését a diákság adta nem engedte elkallódni az ott élő diáksereget. A város történelmi emlékei, az akkor több mint 400 éves iskola, az előtte található iskolakert, a Nagykönyvtár, a vár és a várost átszelő Bodrog olyan környezetet és történelmi hangulatot teremtett, amely a nagy elődökre emlékeztetett és tudatosította a Patakon élő diákokban, hogy tanulni érdemes, „a tudás hatalom”. Mindezt magáévá téve értelmének és szorgalmának köszönhetően tanulmányait kiváló eredménnyel végezte.

A pataki munícióval felszerelve, a második világháború viharai közepette hagyta el Sárospatakot (a tanítóképzőt) 1944 áprilisában. Ebben a nehéz időben úgy érezte megszerzett tudásával segítenie kellene, ezért szinte azonnal Tiszasalamonban kezdett el tanítani.

Rövid időn belül azonban megkapta katonai behívóját Kőszegre. Innen Érsekújvárt érintve Németországba került. A rájuk váró harcoktól a szövetséges haderők gyors előrenyomulása miatt menekült meg. Angol fogságba került Németország területén. Az angolok humanitásának köszönhetően egy pataki tanárral és egy diáktársával énekkart szerveztek és működtettek, ezzel téve elviselhetőbbé a katonai fogságot. Önként jelentkezve később más fogolytáborba került ahol fiatal leventék oktatását folytatták tanító kollégáival.

A katonai fogságból 1946. februárban a sors ismételt fintorának köszönhetően győztes állam katonájaként szabadult, ugyanis szülőfaluját ismét Csehszlovákiához csatolták.

Hazatértét követően a csehszlovák hatóságok nem tették lehetővé, hogy tanítson. Sőt más értelmiségi fiatallal együtt előirányozták a Szudéta-vidékre történő kitelepítésüket. Ezektől menekülve 1947. év elején Magyarországra szökött.
A magyar hatóságok, mint menekült tanítót állami tanítóként Taktaszadára nevezték ki.

Itt ismerkedett meg későbbi feleségével az első férjét korábban tragikusan elvesztő Bodnár Ilonával (a taktaszadai református lelkész Bodnár Ferenc fiatalabb lányával), akivel később házasságot kötött. Együtt nevelték felesége árván maradt, közös gyerekükként szertett, fiát és lányát, majd a közös házasságukból született fiukat.

Egerben ismereteinek fejlesztéseként a főiskolán elvégezte az általános iskolai magyar-történelem szakot.

Közel 40 éven keresztül (1947-1983) Taktaszadán tanított, sok-sok szadai diákot tanítva a magyar anyanyelv ismeretére valamint a magyar és az egyetemes történelem ismeretére. Évtizedeken keresztül az iskola igazgató-helyetteseként tevékenykedett. Szerette és tisztelte munkatársait. A rá bízott gyerekeknek nem csak megtanítani akarta a kötelező tananyagot, hanem igyekezett velük a tanult tantárgyat meg is szerettetni.

Több évtizedes munkáját előbb 1976-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntető jelvénnyel, majd 1983-ban a Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerte el előbb az Oktatási majd a Művelődési Minisztérium.

Iskolán kívüli legfőbb szórakozása is kötődött a szakmájához. Legjobban olvasni szeretett elsősorban a verseket és történelmi témákat feldolgozó műveket szerette. Másik kedvelt időtöltése a kirándulás volt. Kedvenc kiránduló helye az Aranyos patak völgye volt, ahol nem mulasztotta el a kirándulótársak figyelmébe ajánlani az ott kifüggesztett, „az erdő fohásza” verset.

Tanítói munkája során a József Attilától vett sorokat tekintette „ars poeticájának”, mely szerint „Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní-tani”.

Nyugdíjba vonulását megelőző évben költözött családjával Szerencsre, ahol az 1993. február 1. napján bekövetkezett haláláig élt. „Örök lakhelyének” Taktaszadát választotta.

Képgaléria

Tájházi látogatók Képgaléria