| Kaplony
község Románia észak-nyu-gati részén, Nagykárolyhoz
4 km-re, Szatmárnémeti megyeszékhelytől 40km-re fekszik.
A mai magyar határhoz még fél óra autóútnyira sincs. Közelebb
van hozzá Budapest, mint Bukarest.
Területét régen a hajdani Ecsedi láp szegélyezte. Mai területe
2823 hektár, amelyből a község mintegy 830 háza 179 hektárt
foglal el. A település szélén folyó Kraszna sokszor fenyeget
árvízzel.
A település környékén már az őskorban is laktak. Az 1970
és 80 években történt ásatásokon 6000 éves leletekre bukkantak.
A népvándorlás népcsoportjai a római kortól, a magyarok
bejöveteléig , a következők voltak: kelták, dákok, germán-gótok,
hunok, avarok, szlávok, magyarok.
A település Kaplonyról, Kund vezér második fiáról kapta
a nevét aki ezen telpülésen telepedet le és nemzetsége a
környező birtokok uraivá váltak. A Kaplony magyar-török
eredetű szó, tigrist jelent. Ennek ellenére a Kaplony nemzetség
zászlajának címerállata mindig is a karvaj volt. Kék mezőben
kiterjesztett szárnyakkal, az aranyszínű madár egy halmon
áll.
Kaplony
történelme szorosan kötödik az egyedülálló Ecsedi láp (leírás)
történelméhez, de ugyanolyan szorosan függ össze az Ybl
Miklós építész által épített európaszerte híres neoromán
stílusban épült templommal, ami egyben évszázadok óta temetkezési
helye a Károlyi grófi családnak.
A települést sújtotta a tatárjárás, valamint sokat szenvedtek
a töröktől is. A számos természeti csapástól és a különböző
történelmi változások következtében a lakosság jelentősen
megcsappant. Ezért gróf Károlyi Sándor a XVIII-ik
században német-sváb telepeseket hozott ide Felsősvábországból,
Baden-Würtenbergbol, a Fekete Erdő és a Bodeni tó vidékéről,
összesen 127 családot. Ennek következtében Kaplony zömében
sváb falu lett, mely mostanra teljesen elmagyarosodott,
köszönhetően annak, hogy a település azóta többször is közigazgatásilag
Magyarországhoz tartozott.
A Rákóczi szabadságharcot és az 1848-as forradalmat
Kaplony is átéli. |
