Mikor
1717-ben megalakult a taktaszadai
református egyház, az egyik birtokos: Nyári
Zsigmond jó 5 köblös földet adományozott az egyháznak
temető céljára. Ezt használták egészen 1811 április
25-ig, amíg betelt sírhalmokkal a temető. Ekkor
Zábráczky Prépos a temetőt elkérte az egyháztól,
s abból virágoskertet és udvart csináltatott. Helyette a
saját kenderföldjéből 2 köblös földet adott, melybe 1811
április 27-én kezdett temetkezni az egyház. 1814-ben
Zábráczky Prépos a temető egyik végén kőkeresztet
csináltatott, és attól kezdve e köré temetkeztek a gyér
számú római katolikusok. 1842-ben tagosítás
alkalmával az egyháznak 2 köblös földet mértek ki a temető
részére, a régi temető szomszédságában. A temetőt kezdettől-kezdve
körül árkolták, zöld növényzet és valami élő ösvény is volt
mindíg körülötte. 1846-ban elhatározta
a szadai református asszonyok bibliaköre, hogy a temető
körülkerítését szorgalmazni fogja, és a temető rendszeres
gondozását megkezdi. Később fából ravatalozót építettek.
Kis idő elteltével már láthatóvá vált a két vallásra osztódott
temető. Az 1960-as évre már számos sírkő
emelkedett a sírhantok helyére. 1999-ben
ravatalozó épült szélfogóval és ebben az évben a temető
utakat is kiépítették. 2001-ben elkészült
az új temető kerítése, és az autóbeállók aszfaltozása. 2009-ben
került sor az urnafal átadására.
2011-ben Filep András polgármester főtámogatásával,
több adakozó hozzájárulásával elkészült a lélekharang,
melyet Balázs István máramarosi lakos készített.(lábainak
mérete 6 méter, kupolája 3 méter) A lélekharangot Kecskés
László káplán atya mindenszentek napján szentelte
fel.
|
|
