Húsvéti
locsolóversek kicsiknek és nagyoknak
| |
Kerek
erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni? |
| |
Zöld
a moha, zöld a páfrány,
Megöntözlek házisárkány! |
| |
Zúg
a traktor, szánt az eke.
Elvtársnő, öntözhetek-e? |
| |
Húsvét
van, odakinn mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is! |
| |
Megjöttek
a fecskék,
Elhozták a Tavaszt,
Nőjél szép Virágszál,
Legalább egy araszt |
| |
Sivatagban
puputeve,
meglocsollak, ide gyere. |
| |
Te
vagy az, ki nekem maradt,
meglocsollak, dőljél hanyatt! |
| |
Húsvét
táján régi szokás,
A vödörrel locsolkodás.
Nálam is van szagos kölni,
Ha rád öntöm meg fogsz ölni? |
| |
Az
erdei kék ibolya,
Szép mint a lányok mosolya.
De mindkettő tovább szépül,
Ettől az illatos izétől.
Látod még megvan a fele,
Megöntözhetlek-e vele? |
| |
Zöd
erdőbe vótam
Adj egy sört, oszt jó van. |
| |
Nem
vagyok én liberális,
Ezért vagyok ideális.
Szabad-e locsolni? |
| |
Patak
mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e itt kit meglocsolni, hogy az Isten tartsa? |
| |
Zöld
erdőben jártam
Gyilkosságot láttam
Jockey volt a tettes
Ide az ötezrest. |
| |
Én
vagyok a török
Locsolkodni jövök
Ha nem kapok tojást
Mindent összetörök |
| |
Itt
vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok. |
| |
Árok
partján döglött ló,
Én vagyok a locsoló! |
| |
Józsi
vagyok, szép és laza
Locsoljak vagy menjek haza? |
| |
Én
verset nem tudok,
azt mondjanak a kicsik,
én csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit. |
| |
Egy
gondolat bánt engemet:
Elfeledtem a versemet. |
| |
Igaz,
hogy én Mókás vagyok,
a vágyaim mégis nagyok:
meglocsollak s cserébe
tojást tégy e tenyérbe!
Csak tojással be nem érem,
az ÁFA-val együtt kérem. |
| |
Van
nálam egy kis pacsuli
Leloccsintom magát
Ha egy kicsi mázlija van
szereti a szagát |
| |
Ajtó
mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával! |
| |
Én
kis diák vagyok,
Sokat nem kívánok,
Egy pár tojást várok,
S azzal elsétálok. |
| |
E
háznak van-e rózsája?
A rózsának van-e párja?
Mert ha nincsen vállalkozom,
Hogy a rózsát meglocsolom. |
| |
Hol
kitérek, hol betérek,
Minden hol egy tojást kérek.
Ha nem adnak vissza térek,
Nagymamámtól kettot kérek. |
| |
Locsolni
jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra főre. |
| |
Nem
tagadom lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem akár a nagyok.
De a virágok közül csak egyfajtát ismerek,
Mely azt mondja évi egy locsolást igényelek..
Itt van már az idő nem késlekedem,
S ha szabad máris intézkedem |
| |
Korán
reggel útra keltem
Se nem ittam, se nem ettem,
Tarisznya húzza a vállam
Térdig kopott már a lábam.
Be jártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot,
A legszebbre most találtam,
Hogy megöntözzem alig vártam.
Piros tojás fehér nyuszi
Locsolónak jár egy puszi. |
| |
Jó
reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy nem hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szálltam..
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom. |
| |
Ma
van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora
Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból,
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk. |
| |
Rózsa,
rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál |
Válaszvers
lányoknak
|
| |
Köszönöm,
hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
Én is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd! |
| |
| |
Bíró
András: Ez a húsvét
Ez
a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák oket,
oly sebesen, gyorsan nonek.
Ez
a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövot fonnak.
Ez
a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.
Ez
a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.
Ez
a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bunnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.
A
tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.
Szirmos
jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.
|
|
